A zeneipar világában szakemberek ezrei dolgoznak a zenészek és előadók mellett, azért, hogy a közönséghez nap, mint nap eljusson a zene. Menedzserek, producerek, roadok és bookerek. Sok múlik rajtuk.
Ha a zeneipar szereplőiről beszélünk, mindannyian azokra gondolunk elsősorban, akiket a koncerteken látunk, akiknek a hangját a rádióból halljuk. Holott a zenészek mellett sokan a háttérben dolgoznak azért, hogy a fellépés zökkenőmentes, a hangfelvétel tökéletes, a turné pedig sikeres legyen. A 2016-os ProArt Zeneipari Jelentéshez készült kutatások során a csendes társakkal is találkoztunk. Kik vesznek részt a zeneipari gépezetben a szerzőkön és az előadókon kívül? Hány szerepben lehet egyszerre helytállni, ha nincs pénz menedzserre? Hol kezdődik az üzlet és hol ér véget az önkifejezés? Ezúttal két fiktív történeten keresztül mutatjuk be a zene vállalkozóit: két zenekar példájával írjuk le, hogy a zenélésen túl mi is történik a háttérben.
Fotó: ProArt Zeneipari Jelentés 2016
Történetünk főszereplői
A zeneiparban annyi különböző szerep van, ahány zeneipari szakember, előadó és zenekar. Vannak speciálisabb tudást, képzettséget igénylő és általánosabb feladatok. Anélkül, hogy szigorú kategóriákat különböztetnénk meg, bemutatjuk a leggyakoribb szerepeket.
A zeneipari menedzser: a „mindenes”, az előadók és zenekarok tevékenységének szervezője és tervezője. Ő intézi a felvételt, a fellépést, kitalálja a stratégiát, a kommunikációt. Képviseli a zenekar érdekeit, és egyben vállalkozásként irányítja azt. Ismeri a zene világát és kapcsolatrendszerén keresztül képes a megfelelő médiumot megtalálni, hogy a zene végül eljusson a közönséghez. A növekvő igényt az is tükrözi, hogy ma már intézményi keretek között is képzik a szakma menedzsereit (például Budapesten a Zeneipari Hivatalban, vagy a Majdnem Híres Rocksuliban). Ezen kívül egyre elterjedtebb az a modell, hogy nem önálló vállalkozókként, hanem egy kiadó keretein belül dolgoznak, ezzel saját szakmai stábot tudnak biztosítani az előadóknak. Vannak teljes állású és részmunkaidős menedzserek; vannak olyanok, akik több együttessel foglalkoznak, vannak, akik eggyel. A jó menedzser sikereken és kudarcokon is osztozik, egyszerre nélkülözhetetlen és láthatatlan.
A zenei producer: a zenei hangzásért, a hangszerelésért, egy zenei album hangulatáért felelős szakember, egyfajta művészi menedzser, aki a zenekar szakmai tevékenységét segíti. Jelenléte annyira meghatározó egy-egy zenekar mellett, hogy szakmai körökben gyakran majdnem annyira híres, mint az előadók maguk. Egy-egy album megjelenésekor a szakírók rendszerint megemlítik a zenei producer nevét, szakértelme és tudása ugyanis biztosíték lehet a sikerre. Együttesek gyakran új zenei producer megbízásával váltanak stílust, és sokszor ez hozza meg a nagyobb ismertséget.
A booker: a programszervező, főként befutott előadók esetében, ahol a menedzser már inkább a stratégiával foglalkozik. Koncertek, fellépések, turnék menedzselése a feladata, a menedzserek munkáját segíti. A szükséges iparági információk és kapcsolatok birtokában teremti meg az élő koncertek feltételeit az előadók számára. Az ő felelőssége, hogy a zenekar ne egymást követő napon koncertezzen Sopronban és Kolozsváron.
A road: az élő fellépéseken segítő szakember. Az ő feladata, hogy a hangszer a helyén legyen, a színpadon minden a zenészek rendelkezésére álljon. Zenekarok működhetnek állandó roaddal, de az is gyakori, hogy koncertenként vagy turnénként beugró emberek vagy csapatok biztosítják a helyszíni fellépéseket. A roadok közé sorolhatjuk továbbá a hangtechnikusokat, fény- és színpadtechnikusokat, fesztiválépítőket, egyszóval mindazokat, akik a lehető legjobb hangzás és látvány létrehozásában közreműködnek. Budapesten szervezett közösségük is van: Road Vasárnap Brigád néven hétfőnként találkoznak, a közösség egyfajta tudás-, információ- és munkaközvetítőként működik.
A marketinges: az előadók kommunikációjáért felel, ő foglalkozik a promócióval, kampányokkal. Manapság már több szinten kell helyt állnia. Egyrészt otthonosan kell mozognia a hagyományos média világában (interjúkat, sajtómegjelenéseket szervez, ismeri a szakújságírókat, stb.), másrészt értenie kell az online kommunikációhoz (kezeli a közösségi médiafelületeket, blogot, honlapot). Személye meghatározó lehet a zenekar arculatának kialakításában, nem mindegy, hogyan és mennyire befolyásolja az előadók mondandóját, vagy mennyire hagy nekik szabad teret.
És még sokan mások: Nincs szabály arra, hogy egy zenei formáció mellett mennyi szakember tevékenykedhet. A képzelet, de leginkább a pénz szab határt az alkalmazható csapat nagyságának. Külön ember foglalkozhat az adminisztrációval, a könyveléssel, a jogi dokumentumokkal, ha a menedzsernek erre már nem marad kapacitása. Hangmérnökök dolgoznak a felvételeken. Befutott zenekarok esetén, akik már kész show-val indulnak turnézni, a zenei élmény mellett a fellépés vizuális oldala is nagyon fontos: ebben stylistok, koreográfusok, VJ (videojockey) szakemberek segíthetnek. Gyakran állandó art designerek, képzőművészek dolgoznak az előadókkal, ők tervezik az albumok borítóját, a zenekar arculatát, esetleg animációt a videoklipekhez. A zenekarok többségénél azonban – a kezdetekben legalábbis – mindezek a feladatok a zenészekre hárulnak. Ki-ki a maga érdeklődése és affinitása szerint tud hozzájárulni a zenekar megmaradásához és sikeréhez. Egy biztos: a zeneipar nem csak a zenélésről szól.
Zenevállalkozók
Most következő történeteink akár igazak is lehetnének, de mégsem azok. Minden félmondat igaz valamelyik együttesre, talán több is, a végeredmény mégis fikció. Két zenekar, két különböző helyzetben, két eltérő dilemmával. Az első zenekar az ismertség kapujában álldogál, tagjai a „civil” karrier és a zenélés között igyekeznek egyensúlyozni. A második már saját stábbal dolgozik, megy az üzlet, de kérdés, hogy mennyire tudnak a saját elképzeléseik szerint zenélni. Elképzelt zeneipari metszetek a valóság tengelyén.
Fotó: ProArt Zeneipari Jelentés 2016
#LassanDönteniKell
Egy történet egyetemi barátokról: nemrég végeztek, karriert építenek, és közben kezd befutni a hobbiból indított zenekaruk. A PULSATRIX.
Reggel fél 9, csörög a telefon. Peti hív, izgatott a hangja: úgy tűnik sikerült elintézni a jövő havi klubkoncertet és van egy meghívásunk Kapolcsra is. Még megbeszéljük az esti próba részleteit, aztán leteszi, munkába siet. Egy évig egyetemi évfolyamtársak voltunk, akkor kezdtünk el együtt zenélni. Én hamar váltottam a média design szakra, miután rájöttem, hogy nem való nekem a műszaki képzés, de a szerda és vasárnap esti próbáink túlélték, hogy mindenki mást csinált „civilként”.
Peti a basszusgitárnál, unokatestvére, Bence a doboknál, Marci a szólógitárnál, én a szintinél tudtam kiereszteni a gőzt. Peti és Bence zenészcsalád sarjai, Marci meg én „csak” zeneiskolában, majd autodidakta módon tanultunk hangszeres zenét. Egymást is tanítjuk a próbák során, egyfajta önképző kör ez az együttes. Pár évig négyen zenéltünk, Marci énekelt is, és elkezdtünk saját dalokat írni. Akkor született meg a zenekar neve is: PULSATRIX. Bence rajong a madarakért és mivel mindig éjszakába nyúlóan próbálunk, egy bagolyfélét választottunk magunknak. Később csatlakozott Juli. Frissen jött ki a konziból magánénekesként, és az első próbaéneklésen egyértelmű volt, hogy az ő hangja kell nekünk. Most gyógytornásznak tanul, nemsokára végez.
Szeretjük több lábon álló zenészeknek hívni magunkat, de be kell látnunk, hogy néha nehéz lavírozni a párhuzamos szerepek közt. Peti intézi a fellépéseket és az első demónkat is neki köszönhetjük. Persze neki ez a vérében van, ilyen apával nem csoda, hogy otthonosan mozog a zeneiparban. De nem akarta egy lapra feltenni a jövőt, most ipari formatervezőként dolgozik. Hamarosan talán döntenie kell, mert a kettő együtt már minden energiáját felemészti. Csak ugye az anyagiak…
Bence meg igazi social media varázsló, tisztában van a trendekkel, közösséget épít, vezeti a blogot. Egyébként informatikus, napközben programozás, esténként kreatív kommunikáció. Marci feladata a szerződések intézése és az adminisztráció. Nem is gondolnád, hogy a színpadon extázisban játszó srác rendszerezettebb, mint egy Excel-táblázat. Ő most éppen az önmegvalósításon töri a fejét. Egyetemi diplomával a zsebében keresi a lehetőségeket, és türelmesen várja, hogy rátaláljon a hivatása. Még élvezi a hippi életmódot, a zacskós levest, az ötfős albérletet.
Most én vagyok az egyetlen, akinek a civil élete és a zenekari elfoglaltságai részben fedik egymást. Télen felvettünk tíz dalt, azokhoz készítek animációt. Videoklip forgatásra nincs még pénzünk, nekem szakmába vág, és az imidzsnek is jót tesz, sok a pozitív visszajelzés. A honlap arculatát is én alakítom, ha így megy tovább, nemsokára plakátokat is fogok tervezni.
Este 8, próbaterem. Juli új dalötlettel érkezett, kicsit folkos dallam, fejben a hangszerelés is megvan, kísérletezgetünk a hangzással, Bence már dolgozik a szövegen. Talán három hét múlva már vihetjük is magunkkal a fellépésre. Peti kicsit ingerült, fáradtabb a szokásosnál. Mindenki előveszi a naptárát, egyeztetjük a próbákat és a fellépéseket a következő két hónapra. Íratlan szabály, hogy a próbák szentek, egymásért felelünk. Barátnő, menyasszony, egyetem, munka olyankor megvár. Vagy mégsem?
Pár évvel ezelőtt álmodni sem mertük volna, hogy a saját számainkat játszhatjuk budapesti klubokban, és nyáron fesztiválon lépünk fel. Most jó lenne megállni kicsit és élvezni, hogy meddig jutottunk, de közel a pillanat, amikor döntenünk kell, hogyan tovább. Mindannyian tudjuk, hogy ezt nem lehet sokáig párhuzamosan csinálni. Ha komolyan akarjuk folytatni a zenélést, akkor ebbe kell minden energiánkat fektetni. De azt is tudjuk, hogy nem egyszerű ebből megélni. A próba végén ötletelünk még egy kicsit a repertoáron is, néhány régi dalt is beteszünk az újak mellé. Végül fél óra improvizációval kevert nosztalgiázás következik: mindenkinek van kedvenc száma. Megint elfelejtjük a kimerültséget, a kétségeket és csak játszunk. Örömzenélés a javából.
#BiztosHogyEztAkarjuk?
Egy történet egy sikeres zenekarról és azokról, akik körülöttük dolgoznak: a hírnév és az üzlet is szárnyal, de ennek ára van. A Budapest Mermaids.
Reggel 9 óra, csörög a telefon. Levi az, a menedzser, a fotózás miatt telefonál. Délben a stúdióban találkozó, a fotósnak csak egy órája van, sietni kell. A nyári fesztiválturné miatt kell néhány új fotó a bandáról, a régiek már unalmasak. Különben is, a dobos, Máté külföldre ment a barátnője után, helyette jött Dani, kell az új kép a Budapest Mermaids-ről. Lilla meg levágatta a haját, kicsit vagányabb most. Apropó, új frizura, Anna küldött emailt, megint szerzett néhány kölcsöndarabot magyar designerektől, azokért útközben be kell ugrani a fotózás előtt.
Fotó: ProArt Zeneipari Jelentés 2016
Furcsa érzés volt, amikor először mondta meg egy stylist, hogy mit vegyünk fel. Szabin egy kék bőrkabát volt, szerintem hupikék törpikének nézett ki abban a kabátban meg a hipszter szemüvegben. Lillát meg sosem láttam még azelőtt olyan erős sminkben. De Levi ragaszkodott ahhoz, hogy legyen egy stylist, aki legalább a nagyobb fellépések előtt kicsit összehangolja a megjelenésünket.
Igazság szerint Levi nélkül ma már nehezen boldogulnánk. A srác alig múlt 35 éves, de számít a szakmában, mindenkit névről ismer, mindig tudja, kit kell felhívni, nagy szerencse, hogy velünk dolgozik. Közgazdászként végzett és az egyetemen egy jazz együttesben játszott, aztán rájött, hogy még sikeresebb, ha a színpad mellől irányít. Tárgyal a koncerthelyszínekkel, átlátja a pénzügyeket meg a szerződéseket, és ezzel nagy terhet vesz le a vállunkról. Múltkor egy pesti klub nem akart fizetni a fellépés után. Levi csak felhívta őket, már nem is tudom, mit mondott, de másnap már ott volt az összeg a számlán. Gábort, a producerünket is ő szerződtette. A húgomnak, Borinak annyira megtetszett ez a világ, hogy most jelentkezett egy zeneipari menedzsment képzésre, neki már papírja is lesz róla. Most már csak ő kezeli a Facebook oldalunkat, meg az Instagramot, néha még nekem is kedvem támad lájkolni egy-egy posztot, van ehhez érzéke. Levi most már rábízza a kommunikáció nagy részét, mert egyre több helyen ismerik. Legutóbb például leszervezte azt a nagy interjút a Dal+Szerzőben.
A mi dolgunk csupán, hogy időben megjelenjünk: interjún, fotózáson, próbán, felvételen. Meg az, hogy a dalokon dolgozzunk Gáborral. Most éppen szerelmes-elválós dalokon, mert abból valahogy soha nem elég. Pedig én szívesebben énekelnék egyszer mondjuk Nepálról. Meg az a dolgunk, hogy szelfiket csináljunk rajongókkal a koncertek után. Néha már az utcán is megállítanak, dalszövegeket idéznek. Hálásak vagyunk nekik, hihetetlen, hogy mennyi szeretetet kapunk tőlük. Főállású sztárok lennénk? Nem hinném. Ugyanaz a zeneszerető társaság, akik régen, csak most már megélünk ebből és nem csak a saját fejünk után megyünk. A kék bőrkabát, a szerelmes-elválós dal, a szelfi ezért még belefér, csak nehogy egy nap arra ébredjünk, hogy már fogalmunk sincs, miért is zenélünk.
Este fél 7, színpadi beállás. Robi, a hangmérnök már 20 perce állítja az erősítőket és a mikrofonokat. Szeretünk vele dolgozni, maximalista és a hallása bármilyen műszert leköröz, a legutóbbi lemezünkön éjjel-nappal dolgozott velünk, hogy időben kész legyen. Most egy kicsit idegesebb a szokásosnál: a ma esti koncertfelvételek felkerülnek a Youtube csatornánkra. Levi a bárpultnál a tulajjal beszélget, Bori meg épp fényképet oszt meg a készülődésről a Facebookon. Jó csapat.
A jegyek két napja elfogytak, teltházas koncert lesz. Nyáron hét fesztiválra megyünk, és kinn leszünk a Szigeten. Szeptemberben két hét pihenés, aztán októbertől az új albumon fogunk dolgozni. Nincs megállás. Mindannyian tudjuk, hogy fülbemászósan jót kell csinálnunk, ha ezt a sikerszériát folytatni akarjuk. A Nepálról szóló dalt addig is őrizgetem, egy nap majd színpadra kerül.
