Egy 2016 nyarán végzett, 500 cég válaszaira támaszkodó kutatás eredményei szerint a kis- és középvállalataink optimisták, a továbblépés lehetőségeit keresik, a visszahúzó erők helyett a fejlődést akadályozó tényezőkre panaszkodnak.
A magyar kisvállalkozóról az a kép él a közgondolkozásban, hogy az állam és a multik nyomása közepette próbálnak egyről a kettőre jutni - néhány őstehetség és szerencsés kivételével kevés sikerrel. Ezt a víziót osztják azok is, a vállalkozót a jég hátán is munkahelyt teremtő, a kurucoktól származtatható hősnek tartják, és azok is, akik a buheravilágban szocializálódott patópáloknak gondolják őket. Az Összkép korábbi cikkei is az árral küzdő vállalkozót mutatják be.
A HÉTFA felmérésének eredményei arra utalnak, hogy ez, a tehetetlenség nyugalmát adó vélekedés megérett a felülvizsgálatra. Kisvállalkozóink optimisták és tovább akarnak lépni. Kemény világ ez, de működik. Néhány adat egy derűlátó és lehetőségeit kereső gazdaságról.
A felmérés 2016 tavaszán 500 vállalat döntéshozójával készült telefonos interjú. A kérdezettek köre hűen ragadja meg hazánk mikro- kis- és középvállalkozásainak régiós és vállalatméret szerinti megoszlását. A felmérés fő célja a fejlesztéspolitikai források hatásainak felmérése, megértése volt, ezt egészítették ki a cikkben bemutatott általános kérdések. A felvétel a Bell Research és a HÉTFA együttműködésben készült a Miniszterelnökség Európai Uniós Fejlesztésekért Felelős Államtitkársággal kötött az uniós források hasznosulását értékelő szerződés keretében.
Hazai pályán
A felmérés szerint a kisvállalkozások jelentős része nem a fejlődési perspektívákat nyitó nemzetközi hálózatok része. Nincs jelentős külföldi jelenlét, a külföldi orientáció ezekben a cégekben. 20 vállalatból egyben van legalább 10 százalékos üzletrésszel bíró külföldi tulajdonos, ötből négy cég külföldi értékesítése kevesebb, mint 5 százalék.
Rákérdeztünk arra is, kik a fő versenytársak. A vállalkozók velük egy súlycsoportba tartozónak látják a konkurencia 71 százalékát. Ez azt jelenti, hogy egy súlycsoportban játsszák a legtöbb meccset, nem mindig Góliáttal kell Dávidnak megküzdenie.
A megkérdezett cégek válaszainak átlagos értéke százalékban
Jó lesz nekünk
A kisvállalkozások meghatározó része (40-50%) úgy érzi, ugyanolyan a helyzete, mint három éve volt és ez nem is nagyon fog változni. Ugyancsak 40 százalék körül van azok aránya, akik szerint jobb lett, jobb lesz. A jövőt illetően pesszimisták aránya meglepően alacsony, 16-ból egy vállalkozás gondolja úgy, hogy rosszabb lesz pár év múlva.
A megkérdezettek szerint a következő három évben inkább bővülni fog a piacuk, az export tekintetében is inkább derűlátók a vállalkozók. Az optimizmus a terveikben is megjelenik, a cégek kétharmada tervez fejlesztést a következő években.
Az adott kategóriát választó cégek aránya százalékban
Jobbak vagyunk, mint amennyire megfizetnek minket
A vállalkozók úgy érzik, hogy cégük jobban működik a versenytársaknál. A cégek sikerességét meghatározó tényezőket vizsgálva csak két olyan kategóriát találtunk, ahol a vállalkozások többsége nem tartja magát jobbnak a többieknél. Ez a termelési költség és a haszonkulcs nagysága. Megy a szekér, csak valahogy nem hoz annyit, mint kellene. A három dolog, amire cégeink vezetői a leginkább büszkék, az a pontos teljesítés, a rugalmasság és a minőség. Ez a hármas jól jelezi, mit is vár a piac tőlük, minek próbálnak megfelelni.
A vállalkozások egy -3 és +3 közötti skálán értékelték magukat versenytársaikhoz képest, ezt alakítottuk át az értelmezhetőség kedvéért iskolai osztályzattá
Magasabbra a tetőt, ácsok
Az Összkép egy korábbi cikkében bemutattuk, hogy a vállalkozások számára kulcsfontosságú a továbblépés szándéka és lehetősége. A kutatásban arra voltunk kíváncsiak, el akarnak-e indulni valamerre a kisvállalkozások, és ha igen melyik utat választják. Egy hosszú listát tettünk a válaszadók elé, hogy nevezzék meg miben is szeretnék magukat jobbnak látni három év múlva.
Az eredmények több szempontból is eltértek az előzetes várakozásoktól. Egyrészt a vállalkozók továbblépési szándéka intenzívebb volt, mint ahogy azt a jelenorientált, fatalizmussal átitatott népszerű vélekedés alapján gondolnánk. Nincs olyan terület, ahol a továbblépést ne gondolnák legalább kétszer annyi fontosnak, mint nem fontosnak.
Másrészt a továbblépési szándékok sokrétűek. Egyaránt lényegesnek tartják a cég növekedését, termékei minőségét és költséghatékonyságát szolgáló lépéseket, a vállalkozás alkupozíciójának erősítését, stabilitásának növekedését. Ezt értelmezhetjük pozitívan: a továbblépési motiváció olyan erős, hogy a cégek minden szegletét átitatja. Van persze borúlátóbb olvasat is, miszerint vállalkozásaink még bizonytalanok azt illetően, hogy merre is van az előre.
A listában az ’egyáltalán nem fontos’, ’nem fontos’, ’inkább fontos’, ’teljes mértékben fontos’ kategóriákban adható válaszokat alakítottuk át a tényezők fontosságát kifejező iskolai osztályzattá
A továbblépési szándék az értékesítési oldalon a legerősebb. A felkínált opciók közül a legfontosabb öt között szerepel a több eladás és a vevőkör stabilabbá tétele. Ez érthető, ha munka van, minden van. Hasonlóan nincs sok meglepetés abban, hogy a finanszírozás stabilabbá tétele a toplistán szerepel.
A buhera világára épülő vállalkozóképet markánsan kérdőjelezi meg az, hogy a másik két legfontosabb fejlődési iránynak a minőség növelését és munkavállalók felkészültségének javítását tartják a megkérdezettek.
A továbblépési motiváció a következő öt területen a leggyengébb: kevésbé tartják fontosnak az előírásoknak való jobb megfelelést, a beszerzés stabilizálását, a termékfejlesztést és a tájékozódási, alkalmazkodási képesség erősítését. Úgy érzik a cégek, hogy ezeken a területeken már elég jók? Vagy azt gondolják, hogy ezek azok a területek, ahol hiú ábránd, hogy jobbak lehetnek? Ez is, az is igaz lehet.
A válaszok összességében azt sugallják, hogy a kis és középvállalkozások nem akarnak kibújni a bőrükből: ugyanazt akarják jobban, olcsóbban, stabilabban csinálni. No revolution – evolution.
Kell a tudás
A megkérdezett vállalkozók nagyra tartják a tudást - elsősorban a szaktudást, a vállalkozói képességeket és a világ dolgaival kapcsolatos általános tájékozottságot. Amikor azt kérdeztük, honnan szoktak információhoz, ismeretekhez jutni, a szakértők használata és a másokkal folytatott eszmecsere kapta a legalacsonyabb értékeket (habár az átlagos osztályzat ezekben az esetekben sem alacsony). Ez arra utal, hogy az egymástól tanulás formáitól még tart egy kicsit a magyar vállalkozó - vagy nehezen hiszi el, hogy tudnak neki újat mondani vagy fél attól, hogy a másokkal való konzultáció során ki kellene terítenie a kártyáit.
A listában az ’egyáltalán nem fontos’, ’nem fontos’, ’inkább fontos’, ’teljes mértékben fontos’ kategóriákban adható válaszokat alakítottuk át a tényezők fontosságát kifejező iskolai osztályzattá
Persze ez nem jelenti azt, hogy a vállalkozók egyedül döntenek. Sokat árul el a vállalkozókról, kivel is beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat, fejlesztési elképzeléseiket.
A könyvelők a guruk
Egyértelmű, hogy a vállalkozók legfontosabb tanácsadójuknak a könyvelőt tartják. A legtöbben hozzá fordulnak akkor is, ha baj van, vagy ha fejlesztésen gondolkoznak. Probléma esetén a családtól, az ügyvédtől, más vállalkozóktól és a barátoktól kérnek tanácsot a cégvezetők. Értelemszerűen az ügyvéd akkor kell, ha baj van. Érdekes, hogy a hasonszőrűek (más vállalkozók) fontosabbak ilyenkor, mint a barátok. Sajátos világ ez, jobb azokkal beszélni, akikkel fél szavakból is megértik egymást.
A terveivel szívesebben megy a vállalkozó a családhoz, a vállalkozótársakat és a barátokat pedig kicsit hasznosabbnak látják a gondok esetén. Van ebben büszkeség: otthon dicsekszünk, a cimboráknak panaszkodunk.
Az általános vélekedéssel szemben, a vállalkozók támaszkodnak a tanácsadókra és a piaci szervezetekre. A tanácsadó (valószínű a pályázatírók) a harmadik legfontosabb segítőtárs fejlesztés esetén.
Az egyes lehetőségek említésének aránya százalékban - azt kértük a válaszadóktól, hogy a legfontosabb három lehetőséget jelöljék meg.
Elgondolkodtató, hogy a cégen belüli szereplők (cégtársak, kollégák, tulajdonosok stb.) és a bankok szerepe milyen alacsony mind a problémák, mind a fejlesztési elképzelések megvitatásában. Mintha a vállalkozók házon belül nem mernék felfedni a lapjaikat - baj esetén főleg nem akarnak azokkal beszélni, akivel egy csónakban eveznek. Nem akarnak gyengének, tanácstalannak mutatkozni.
A magyar vállalkozó számára a bank nem partner. Azért nem kerekítettük a táblázatban a százalékokat egészre, mert csúnya lenne a bankok mellett a 0 százalék. A majdnem 500 válaszadóból csak 1-2 gondolja úgy, hogy ha baja van, vagy tervezget, akkor érdemes beszélnie a bankárával. A bank olyan hatalom, amit jobb távolról tisztelni.
Az egyes lehetőségek említésének aránya százalékban - azt kértük a válaszadóktól, hogy a legfontosabb három lehetőséget jelöljék meg.
Átalakuló akadálypálya
A felmérés legmeglepőbb eredményeit a fejlődést korlátozó tényezőkre vonatkozó kérdés során kaptuk. Nem az a meglepő, amit a lista élén látunk. A megkérdezettek szerint a fejlődés legerősebb gátja az állami keretek kuszasága: a bonyolult adórendszer, a szabályozás változékonysága és a bürokratikus terhek. A megbízható információk hiánya és a munkaerő képzettségével kapcsolatos problémák ugyancsak régen ismert, komoly nehézségek.
A listában a ’Teljes mértékben akadályozzák a fejlődést’, az ’Inkább akadályozzák a fejlődést’, az ’Inkább nem akadályozzák a fejlődést’ és az ’Egyáltalán nem akadályozzák a fejlődést’ kategóriákban adható válaszokat alakítottuk át a tényezők fontosságát kifejező iskolai osztályzattá
A lista hátsó fertálya a meglepetés. A táblázatban a 3-as érték azt jelezi, hogy valami az 'akadályoz' és a 'nem akadályoz' határán van. Az eredmények szerint a késői fizetés problémája az utolsó a listán. Hová tűnt a gazdaságot gúzsba kötő lánctartozás? Ugyancsak az ’inkább nem problémás’ tényezők dobozába helyezték a válaszadók a megrendelés csökkenését, hiányát, és a nagy versenytársak fölényét. Ez arra utal, mintha enyhülne vagy elviselhetőbbé válna a korábban gyakran említett piaci nyomás.
A magas bérek, a magas adók és a hitelhez jutás nehézségei a problémát jelentő és a nem akadályozó tényezők közötti mezsgyére kerültek. Az utóbbi két tényezőt pár éve a legkomolyabb béklyókként tartottuk számon.
Egyszerű és kiszámítható államért, a továbblépéshez szükséges információt és tőkét, képzett munkaerőért sírnak a kisvállalkozások. Ezek a többre vágyók tipikus panaszai.
Egy kósza fuvallat vagy tényleg fordul a szél?
Előzetesen azt vártuk, hogy a vállalkozók inkább pesszimisták. A nehéz körülményekre hivatkozva ódzkodnak a továbblépéstől, magukba zárkóznak és túlélésre játszanak. A vizsgálat szerint ez már nincs így. Egy erejében bízó és többre vágyó, nyitott vállalkozói közösség kontúrjait vázolják fel az eredmények.
Persze egy vizsgálat nem vizsgálat, tavasszal volt a lekérdezés, amikor mindenki optimistább. Azonban nem ilyen könnyű félretolni az eredményeket. Vállalkozói felmérésben az 500-as minta nagynak számít, semmi sem utal arra, hogy a lenne benne szisztematikus torzulás. A felvételt abban jártas szakértők készítették.
Másik oldalról az eredmények nem meglepőek: a gazdaság nő, a vállalkozók pedig minden elméleti alapvetés szerint a jövőtől jobbat váró, a kihívásokra nyitott emberek. Lehet, hogy a rendszerváltás, az uniós csatlakozás és a nagy válság sokkjai után kezdi a normális medrét megtalálni a kisvállalkozások működése.
Persze ez nem fenékig tejfel: az állam még mindig inkább telepíti az akadályokat, mint felszedi. A vállalkozók nem lépnek ki a külpiacokra, bizalmatlanok a világgal és főleg a bankokkal. Megvannak az otthonos kesernyés ízek. A felmérés azonban azt üzeni, lehet, hogy a magyar vállalkozók világa túl van a depresszión.
Köszönet Fazekas Gergelynek az adatok elemzésében nyújtott segítségéért.
