Hogyan lesz a zenéből jövedelem, ki fizet kinek, kik a közvetítők? Még az avatottak számára sem könnyű a zeneipar pénzmozgásait átlátni. A zenész nem is a zeneszerzésből, lemezkészítésből él - a legtöbb bevétele a koncertekből származik. Mindeközben egyre több szereplő osztozik a zeneiparban keletkező jövedelemből. A cikkben elmondjuk, miért és hogyan.
Manapság kb. 6000 zenész tevékenykedik Magyarországon. Teljeskörű nyilvántartás nincs (nem is lehet), becslésünk az Artisjus adatain és a Zeneipari Jelentéshez készült zenész kérdőíven alapszik. A kérdőívet több mint 700 zenész töltötte ki. A kérdőív nem reprezentatív a zenészekre nézve, de az eredmény összecseng a megkérdezett szakértők véleményével és a hazai iparági tendenciákkal.
Miből él a zenész?
A sztereotípiák és városi legendák nem kímélik a művészek anyagi helyzetét. A költő ugyebár mindig az éhenhalás szélén áll, papír híján szalvétára írja verseit. A festő gazdag megrendelőkön csüngő egyszerhopp-máskorkopp életet él. A zenész meg természetesen dúskál a pénzben, a nőkben és különben is VIP, akárhova megy. Az igazság azonban ennél sokkal hétköznapibb (a kevés drámai és véletlen kivételtől eltekintve…).
Fotó: pixabay.com
A zenéből manapság egyáltalán nem könnyű megélni. A zenészek túlnyomó többségének (majdnem 72%) ezért más foglalkozása is van (erről korábbi Összkép cikkünkben is írtunk). Ráadásul ez utóbbi jelenti számukra a fő bevételi forrást, hiszen a zenei tevékenységgel átlagosan csupán a teljes jövedelmük egyötödét keresik meg. Ez azt jelenti, hogy kevés a főállású zenész, sőt sokan egyáltalán nem tudnak pénzt keresni a zenéléssel. A zenészjövedelem persze sok tényezőtől függ. Számít az adott zeneszerző vagy előadó ismertsége, és az is, hogy milyen szegmensben és műfajban működik. Más lehetőségei vannak a tévés tehetségkutatóban felfedezett (majd gyakran gyorsan elfeledett) „sztároknak”, mint a klubokban és fesztiválokon fellépő, karrierjüket gyakran évekig építgető előadóknak.
Ha az ember – dacolva a fentiekkel – mégis a zenével akar pénzt keresni, akkor elsősorban a koncertekből lehet a legtöbb bevételre számítani. A kérdőívből ugyanis az derült ki, hogy 2015-ben a zenészek bevételüknek közel felét a koncertekért kapták. A közös jogkezelő szerveknél sem árt regisztrálni, mivel a jogdíjakból (szerzői, előadói és kiadói) származó jövedelem is jelentős, a bevételek harmadát teszi ki. A zenészek ezen kívül még a zenetanításból és a pályázati támogatásokból számíthatnak nagyobb bevételre. Érdekes, hogy a fentiek mellett a zenei értékesítéshez kötődő jövedelmek eltörpülnek.
Megkértük a zenészeket, hogy értékeljék az elmúlt éveket egy 1-5-ig terjedő skálán, majd megkérdeztük őket, hogy mennyit keresnek egy jó és egy rossz évben. A zenészek saját bevallása szerint egy jó évben közel kétmillió forintot keresnek a zenei tevékenységükkel, míg egy rossz évben csupán félmilliót.
Hogyan válik a dal pénzzé?
A zeneiparban a zene pénzzé válása egy rendkívül összetett folyamat eredménye. Egy mű megszületése önmagában még nem jelenti azt, hogy abból a szerzőnek jövedelme is lesz, ha pedig igen, akkor a szerzemény egy szerteágazó, többszereplős láncon keresztül jut el a fogyasztóhoz, a jövedelem pedig a szerzőhöz. Ez a folyamatot hívják zenei értékláncnak. Az értékláncban alapvetően háromféle nagy jövedelemáramlás különíthető el: a szerzői jogokhoz kapcsolódó jövedelmek, az élő előadásból származó jövedelmek és a hangfelvétel jövedelmei.
- Marci tehetséges zeneszerző, a Budapest Mermaids tagja. Ír egy fülbemászó dalt, a címe Marci dala. Ezt bejelenti az Artisjusnál, hogy ha a dalt majd előadják vagy hangfelvételt készítenek belőle, szerzői jogdíjat kapjon utána.
Minden a szerzemény megszületésével kezdődik. Ha az alkotó (zeneszerző és szövegíró) élni szeretne a szellemi tulajdonához fűződő jogaival, akkor a művét bejelenti az Artisjusnál. Felmérésünk szerint a szerzők műveik 82%-át jelentik be. Ez még önmagában azonban semmit nem jelent, hiszen a mű csak akkor hoz hasznot, ha „befut”, azaz, ha sokszor adják elő és a közönség sokszor akarja hallani. A jelenleg bejelentett szerzeményeknek csupán a tizede termel jövedelmet. Ezt segíthetik a zeneműkiadók, akik kifejezetten az értékesítéssel foglalkoznak. A kiadók adják el reklámok, filmek betétdalainak a műveket, segítve a terjesztést és a népszerűsítést. Mégsem túl gyakori az együttműködés köztük és a zeneszerzők között.
A szellemi tulajdon sajátossága, hogy a jog öröklődik, így a mai kedvezményezettek között többen a már nem élő szerzők leszármazottai. Sőt, mivel az igazi örökzöldek annyira népszerűek, hogy mai napig játszák őket, ezért gyakran a jogörökösök kapják a legtöbb jogdíjat. Ha Marci dala évtizedekig sláger marad, akkor az unokák is élvezhetik nagyapjuk örökségét – 70 évig.
- Marci dalát próbálni kezdi a Budapest Mermaids, majd előadják egy budapesti klubban. A közönségnek tetszik, így a nyári fesztiválturnén is rendre eljátsszák.
Az új dalokkal gyakran koncerten, élő előadásban találkozik először a közönség. A fellépés közvetlen és azonnali bevételt jelent az előadóknak (a helyszínen fizetett gázsi), illetve közvetett bevételt a szerzőnek, hiszen az ő szellemi tulajdonát használják fel. Vannak kifejezetten az élőzenére, koncertszervezésre épülő helyszínek és rendezvények (pl.: fesztiválok), de az is gyakori, hogy az élőzene „kiegészítő szolgáltatásként” funkcionál egy étteremben, kávézóban. Koncertek esetén a helyszín a belépőjegyek után fizet bizonyos százalékot a jogkezelő szervezeteknek; ha az élőzene háttérként szolgál, akkor a helyszín bejelenti, hogy a következő hónapokban mennyi élőzenés rendezvénye lesz és átalánydíjat fizet a jogkezelő szervnek. Míg a Budapest Mermaidsnek a helyszín fizet, addig Marci minden esetben az Artisjustól kapja a jogdíjat.
Fotó: pixabay.com
Habár a koncert hozza a legtöbbet a konyhára, az előadóknak sem ingyen van a fellépés. Sok helyen nincs meg a felszerelés, így ezt a fellépőknek kell magukkal vinni, ezen kívül meg kell fizetniük a roadok munkáját is. Egyszóval, egy átlagos zenekarnak sokat kell koncerteznie azért, hogy a zenélés kifizetődő legyen.
- Marci dalából hangfelvétel készül, a Budapest Mermaids előadásában. A hangfelvétel elkészítéséhez és terjesztéséhez egy kiadóval szerződnek.
Ebben az esetben sokkal több szereplő érintett. A hangfelvétel elkészítéséhez is nagyobb befektetés szükséges (bár egyre több esetben fordul elő, hogy „otthoni stúdióban” veszik fel a számokat). Az előadók kölcsönből, pályázati pénzből, saját megtakarításból készítenek hangfelvételt, vagy szerződnek egy kiadóval, mely megelőlegezi a felvétel költségeit. Ez korábban elsősorban az értékesítés bevételeiből térült meg (pl.: CD eladások), de a zenei piac annyira átalakult, hogy ez már nem éri meg a kiadóknak. Ezért az utóbbi időben egyre inkább a 360 fokos modellben gondolkodnak a kiadók, azaz nem csak a hangfelvételeket készítik el és értékesítik, hanem többek között a menedzsmenttel, koncertszervezéssel is foglalkoznak. A hangfelvételekből származó bevételekből már nem csak a szerzőnek jár jogdíj, hanem az előadónak előadói, a kiadónak pedig kiadói jogdíj.
Fotó: pixabay.com
- A Budapest Mermaids: Marci dala c. számot digitálisan is terjeszteni kezdik, le lehet tölteni Spotify-on, iTunes-on és a Deezeren is, elérhető a YouTube-on.
A hangfelvételeket ma már kevesen veszik meg fizikai formában, az utóbbi években sokkal elterjedtebb lett a digitális és online értékesítés (digitális áruházakban, streaming szolgáltatókon vagy platformszolgáltatókon keresztül, mint a YouTube). A digitális értékesítés a szemünk előtt alakítja a piacot, többféleképpen is átrendezve a korábbi viszonyokat: csökkentette a fizikai értékesítésből származó pluszköltségeket (hanghordozók, tárolás, szállítás stb.), és lehetővé tette, hogy a fogyasztók a számokat külön-külön megvásárolhassák egy teljes album helyett. A digitális értékesítés miatt az értékláncba újabb szereplő lépett be, a digitális aggregátor. Ezek olyan közvetítő szervezetek, melyek a hangfelvételt eljuttatják a nagy nemzetközi digitális szolgáltatókhoz. A hangfelvételből származó jövedelemből így már ők is részesülnek. A szolgáltatók ezen felül szerzői jogdíjat fizetnek az Artisjusnak, az előadói jogdíjak sorsa pedig még nem eldöntött Magyarországon.
A rengeteg tényező miatt nehéz megmondani, hogy egy dal mennyi bevételt hoz, ezért csak a nagyságrendekről tudunk szakértői becslést adni: ha Marci dala bekerül a toplistára és koncerteken is sokat játsszák, akkor kb. 5-10 millió forint bevételt jelenthet az első évben.
- Marci dalát a rádiók is leadják naponta többször. A dal egy sörreklámban is felcsendül.
A hangfelvételt tévében és rádióban is értékesíthetik. Magyarországon többmillió ember hallgat naponta rádiót, így mai napig az egyik legnépszerűbb zenefogyasztási csatorna. A rádiók és a tévék reklámbevételük után fizetnek a közös jogkezelőknek. A kiadók kereskedelmi felhasználásra is eladhatják a dalokat (pl.: reklámokhoz), ilyenkor a csatornák a sugárzás után is fizetnek.
- Marci dala szól a fodrásznál, a kávézóban és a barkácsáruházban is.
Ma már szinte mindenhol szól a zene, sörözőben, kozmetikusnál, szupermarketben. Mivel a jó háttérzene az üzlet arculatát is formálja, ezért a szerző, előadó, kiadó ugyanúgy részesül a bevételből. A vállalkozások vagy a jogkezelőnek fizetnek közvetlenül, vagy szerződhetnek egy háttérzene szolgáltatóval, aki a zenei csomagot és általában a technikai berendezést (pl.: hangfalakat) is biztosítja. Az díjak függnek a helyszín méretétől és a gazdasági tevékenység jellegétől is. Magyarországon a háttérzene után járó jogdíjat mindhárom jogkezelő nevében az Artisjus szedi be, majd osztja szét.
- Marci dalát sokan otthon vagy telefonon is hallgatják, másolt, letöltött formában.
Ha másolt vagy letöltött „saját zenét” hallgatunk, akkor a szerzők és az előadók nem kapnak jogdíjat azután, hiszen nem lehet nyomon követni. Ennek kompenzálására vezették be az ún. üreshordozó díjat, mely beleépül a különböző zenei adathordozók árába. A vásárlók általában nem is tudják, hogy a számítógép, a telefon vagy az üres CD megvásárlásával is részt vesz a zenei értékláncban.
Tücsökélet
Miközben a zeneiparban egyre több szereplő veszi ki a részét a bevételekből, a zenészek ritkán tudnak megélni a zenélésből. Keveseknek sikerül ebből meggazdagodni, és a változó trendek mellett ez sem tart örökké. Zenésznek tehát nem a pénzért megy az ember, hanem sokkal inkább valódi hivatástudatból: a többségüket a zene szeretete tartja a színpadon. Amíg van közönség, addig van is miért.