A Magyar Tenger, Pelso, Balcsi, Közép-Európa legnagyobb tava. Balatoni nyár, egy szál bikini, nekem ez a riviéra. A Balaton magyar identitásunk része. Sok különböző képzetet és emléket testesít meg. Megihletett írókat, művészeket és zenészeket. Kicsit mindannyiunké, mégis mindenkinek mást jelent. Mindenkinek van Balatonja.

Az ezerarcú 

A Balatonnak ezer arca van. Vannak, akiknek a nagyszülőkkel töltött gyerekkori nyarakat jelenti vattacukorral és strandoló német családokkal a háttérben. Vannak, akiknek a szezonális diákmunkát az aprócska lángosos bódéban. Vannak, akiknek a biciklizést és az útszéli dinnyézést. Másoknak a gumimatracon lebegést és a fesztiválokat. Vannak az északi partiak és a déli partiak. Az egyik oldalon a tájra büszkék, a másikon a kilátásra. Vannak, akik a tó körül élnek és télen jobban szeretik a tavat, mint nyáron. Vannak, akiknek a megélhetést jelenti a balatoni turizmus, a régióban készült bor, az egyre kifinomultabbá váló gasztronómia. A nyaralók évről-évre visszatérnek, a vendéglátók mindig várják őket. De közben változik, hogy kik és miért jönnek, s hogy mivel fogadják őket.

Az örök

Kopott felirattal hirdető hamburgeres strandbüfé és import hekk, tengerkékre retusált tó a képeslapokon és Zimmer Frei. Zavarba ejtően ismerős életkép, szinte komfortos hangulat. A Balatont a rendszerváltás körül és az azt követő években ugyanaz az átmenetiség jellemezte, mint az egész társadalmat. Az úttörőtábor, a SZOT-üdülő már a múlté, nem tudtuk, mi következik. A kádári Balaton után a kilencvenes évek kicsit káosz uralta Balatonja is bájos volt. Az Adriára vágyó, de azt megfizetni nem tudó nyaralók ki nem mondott vágyait szelíden tűrő tó szerényen viselte, hogy magyar tengernek becézzék és elhitessék magukkal, hogy tényleg csak a só hiányzik a vízből. Szerettük ezt a Balatont, ez is a miénk volt.

Balatoni pillanatkép 1969-ből. Fotó: Fortepan

Az elmúlt évtizedben olyan változások indultak meg a tó körül, melyeknek köszönhetően a magyarok tenger-pótlékából igazi magyar tenger vált. Immár nem egy csillogó tengerparti üdülőhely poros utánzataként kezelik, hanem egy rendkívüli adottságokkal és még kiaknázatlan lehetőségekkel rendelkező vidékként, melyet már önmagáért szeretünk. Egyre gyakrabban lehet helyi, minőségi alapanyagokat felhasználó strandbüféket találni, a balatoni zöld pedig akár külön árnyalat lehetne a jáde mellett. A tihanyi panoráma, a Badacsony, a Káli-medence valószínűtlenül romantikus ligetei tükrözik mindazt a derűt és nyugalmat, melyet az itt élők gyakran emlegetnek. A magyar vendégek újra felfedezték a tavat, és már nem csak a kánikulában hűsölést nyújtó vízpart a vonzó, hanem a környék megannyi természeti és kulturális értéke. A globális felmelegedésnek hála pedig már a kabócákért sem kell Horvátországig utazniuk a nyaralóknak. Bármi is történt, kitartottunk a Balaton mellett. Az autóskempingben, a vízparti szobakiadókban, a minden igényt kiszolgáló wellness hotelekben. Nem volt többre pénzünk? Megszoktuk? Sikkes? Azért, mert tényleg szeretjük? Talán mind igaz. A Balaton töretlenül a kedvencünk.

A miénk

Nehéz egységes keretbe rendezni mindazt, amit a tó magába sűrít – újabb arcát megrajzolni óriási kihívás. Az Összkép Magyar tenger sorozata a mi Balatonunkat mutatja meg. Átfogó helyzetkép helyett pillanatfelvételeket készítünk. Portrékat, rövid történeteket, hangulatképeket villantunk fel – sok kis lenyomatot, melyek egymás mellé rakva adnak ki egy nagyobb egészet.

A mi Balatonunk. Fotó: Orbán Dorottya

 A Balatonról írni csak a Balatonnál lehet, ezért a fővárosi nyüzsgésből kiszabadulva egy kis időre mi is balatoniak lettünk. A tó északi partját jártuk be és beszélgettünk: borászokkal, panziósokkal, vendéglátósokkal, múzeumigazgatókkal, illetve strandvezetővel és termelői piac gazdájával egyaránt. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen az ő Balatonjuk: a mindennapokról kérdeztünk, a legnagyobb kihívásokról és a legédesebb sikerekről. Arról, ami úgy jó, ahogy van és arról is, amin változtatni kellene. Gyakran nehezebb arról beszélni, ami megújításra szorul, hiszen mindannyiunk életében vannak olyan dolgok, amelyek magától értetődő módon belesimulnak mindennapjaink megszokott szövetébe: nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk azokat a megszokottól eltérő nézőpontból megközelíteni. Kicsit a Balatonnal is így vagyunk.

Fotó: Orbán Dorottya

Pedig a Balaton állandó mozgásban van. Folyamatosan keresi önmagát, keresi a helyét a magyar kultúrában, gazdaságban, a magyar turizmus térképén. Mi éppen erre a Balatonra vagyunk kíváncsiak. Merész vállalásokat, bátor kezdeményezéseket mutatunk be – inspiráló történeteket és főhőseiket. Olyan vállalkozókról írunk, akik nem félnek kérdezni és új nézőpontból közelíteni. Akik úgy veszik át a változások ritmusát, hogy közben kitartanak a saját Balatonjuk mellett, tovább gazdagítva sokszínűségét. Minden interjúból, amit készítettünk, a Balaton szeretete, a törődő gondoskodás érződik ki. Mint a szülői szeretet, amit nem vakít el az elfogultság – a gyermek erényei és pozitív tulajdonságai mellett tisztában van azokkal a hibákkal is, amelyek gátolják, hogy kihozhassa magából a lehető legtöbbet. A Balaton lehetőség, mellyel tudni kell – vagy ha rögtön nem megy, meg kell tanulni – úgy élni, hogy arra mindannyian büszkék lehessünk.

Ha velünk tartanál a balatoni körutunkon, iratkozz fel hírlevelünkre!

Milyen a Te Balatonod? Szólj hozzá Te is, hogy teljesebb legyen az összkép!